Viszgaidőszak

Életem első vizsgaidőszaka… Körülbelül olyan érzésem van, mit amikor érettségiztünk. Úgy félek tőle, mint ahogy májusban féltem.
Igazság szerint hiszek azoknak, akik azt mondják, hogy ha rendesen készülök rá, nem lehet nagyon nagy baj. Ez aztán már tényleg rajtam múlik, hogy hogy teljesítek a vizsgákon, ez jó bizonyítási lehetőség magamnak. Nagy megkönnyebbülés volt számomra, amikor megtudtam egy egy tantárgyról, hogy írásbeli vizsga van belőlük. Amikor írni kell, akkor nincs baj. Na de amikor odakerül a sor, hogy beszélj, azért ott már nehézkesebb a dolog. Zavarban vagyok és el kell telnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy magabiztosan tudjak beszélni még akkor is, ha belül érzem, hogy nem vagyok felkészült.
Nagy megkönnyebbülést fogok érezni a péntek lezárultával, hiszen véget ért életem első szorgalmi időszaka és ha összességében nézem a dolgokat, azt hiszem meg vagyok elégedve. Nyilván nem volt tökéletes, van még hova fejlődni, de magamhoz képest jól teljesítettem. A beadandó dolgok, a zárthelyi dolgozatok mellett nekem egyaránt fontos, hogy belül mit érzek, mennyire érzem magam magabiztosabbnak napról napra.
Én megtettem amit lehetett. Ezidáig. Ugyan még csak hétfő van, előttem a hét néhány feladattal, de meg fogom tudni csinálni.
Úgy, ahogyan a vizsgákat is… 🙂