Csak ülök és figyelem a többieket. A családot. A tesómat, ahogy a kisházakat rendezgeti a szekrényen, porcukrot szórva rájuk, mintha egy kisváos lenne, az első hóval. Aztán apát, ahogyan az összegabalyodott égősorokon próbál segíteni, anyát, ahogy a girlandokkal az ajtókat, a karnist díszíti. Kinn pedig esik a hó.
Az egész annyira meghitt, annyira ünnepi. Szeretem az évnek ezt az időszakát. Kicsit el tudok gondolkozni az elmúlt hónapokon. Halkan karácsonyi lemez szól, bár ilyen lehetne minden nap!
Kicsit mérlegelni lehet az elmúlt hónapokat, számba venni az elhalasztott lehetőségeket, és.. hát úgy általában mindent.
Én is ezt tettem. Hál’ Istennek most boldognak érzem magam, meg kiegyensúlyozottnak, szólva olyan ” minden rendben van” érzésnek vagyok a hatalmában, úgyogy kifejezetten könnyen ment magamban az év értékelése. Azért szoktam ezt ilyenkor megtenni, mert karácsonykor a szeretteimmel szeretnék lenni és minden pillanatát megélni az ünnepnek, úgyhogy ott, akkor nem ez fér bele, szilveszterkor pedig ugye az ünneplésé a főszerep, úgyhogy ott megint nem. Ezt ilyenkor kell. Nekem eddig mindig bevált 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: