Még 5 tanítási nap és vége az első félévnek az egyetemen. Ez azért durva. Amikor elkezdődött emlékeszem mennyire ideges voltam, még a naplómba is írtam erről. Senkit nem ismertem és ez nagyon zavart. Ahogy kezdtem beleszokni, éreztem, hogy kinyílik a világ előttem. Persze volt ami a földön tartson, a dolgozatokra készülés és a beadandó dolgok elkészítése.., de néa úgy éreztem, hogy elszállok a boldogságól, hogy mostmár valóban azt tanulhatom amit szeretek. Szerencsére az első hét után meg tudtam mondani, mik azok a tantárgyak, amik igazán érdekelnek, szerencsére minden nap van valamelyik, úgyhogy igazán érdemes minden nap felkelni. Jól döntöttem, amikor ezt a szakot választottam, hisze próbára teszem vele magam nap, mint nap. Gnodolok itt például arra, amikor ki kell állni a többiek elé és beszélni kell, az ilyen nekem sose ment. Mindig is nyuszi voltam hozzá. Mostanában pedig úgy érzem megváltoztam, mintha egyre bátrabb lennék és ez nagyon jó. Néhány napja pedig felmerült bennem, hogy a 2 év után, talán egy másik szakot is jó lenne ott elvégezni, de az az igaszság, hogy nagyra törő álmaim vannak, azokra szeretnék koncentrálni.
Ha városilag kellene leírnom, a jövőmet, akkor mindenképpe azt mondanám, hogy Budapest. Nem tudom, hogy mikor vagy hogy munka vagy tanulás miatt, de mindenképpen ott szeretnék élni. Valahogy úgy érzem, hogy a vágyaim kinőtték a várost, amelyben élek…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: