Általában mindig megtervezem mit akarok csinálni az elkövetkezendő x órában. Néha van, hogy táblázatszerűen leírom, hogy 12:00tól 15:00ig most ezt csinálom, 15:00tól 16:30ig pedig ezt, de általában nincs ezekből semmi…
Nagy úr a lustaság.. Tudom, hogy nincs ez rendjén. Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki talán a legtöbbször azt a mondatot mondta ki élete során, hogy mindjárt nekikezdek. Mindjárt elindulok és megcsniálom ezt, vagy megtanulom azt, de nem most. Majd 5, 10 perc, vagy félóra múlva. Azzal mivel lesz jobb, hogy húzom a dolgot? Nem tudom, mert soha nem éreztem azt, hogy megérné a várakozás. Vagy annyival jobban érezném magam még félóra alvástól.
Rendszeresen érzek bűntudatot, hiszen magammal tolok ki, estére felgyűlnek a feladatok, amikor már fáradtnak érzem magam, már nincs kedvem velük foglalkozni, de mégis kell. Nincs lehetőség azt mondani, hogy majd később, mert eltelt az idő.
Letelt a nap, én pedig semmire sem haladtam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: