Jó érzés tudni, hogy még semmi nincs veszve. Még előttem áll az egész élet, és én bármikor változtathatok rajta. Az én életemen.
Annyira boldog voltam, annyira örültem amikor rá találtam a világomra. Amikor rájöttem, hogy mi érdekel engem igazán. Arra a pillanatra máig emlékszem, amikor rádöbbentem, hogy az írás az amivel igazán foglalkozni szeretnék. Írni ameddig csak lehet. Másra nincs szükségem. Tollra és papírra. Gondolataim meg mindig vannak… Nincs bonyolult életem. Vagy szerteágazó. 2 ága van. Az írás és a tánc. Nem akarom, h eljöjjön az a nap, amikor búcsút intek a többieknek és azt mondom: Köszönöm szépen nem tudom tovább csinálni. Ott állok a színpadon szemben az egész csoporttal, és nekem el kell szakadnom tőlük. Nem tudhatom mit hoz az elkövetkezendő egy év. Nehéz időszak a mostani. Minden nap minden este elgondolkozom azon, mi az amit már letettem. És mi az amit el szeretnék érni, amit fel szeretnék építeni. Minden nap teszek az álmaimért, de nagyon nehéz. Összetehetem a 2 kezem, amiért van fedél a fejem fölött, meleg ruhám télen, meleg ételem mindennap. Mindenem megvan egy sikeres élethez. Ahhoz, h a céljaimat elérhessem.
Éppen ezért nem adhatom föl…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: